Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. október 27.
Időpont: 17:43:03 | Időtartam: 00:44:11 | Forrás: MTV1 | ID: 1991512
NAVA műfaj: talkshow
Főcím: Ridikül+-
Műsorújság szerinti cím: Ridikül
Műsorújság adatai: (talk show) (12) Női talkshow Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (talk show, 45 perc) Újra friss adásokkal jelentkezik a Ridikül! Ebben a szezonban is fontos témákról szól Jakupcsek Gabriella női beszélgető műsora. Önt érdekli az egészség, a szerelem, a gyermekek, az élet, a halál, a karrier, a család, szomorú és vidám pillanataink? Ismert és civil vendégeink ezekről is elmondják véleményüket, tapasztalataikat. Hölgyeknek és férfitársaiknak egyaránt szól a Ridikül. Érdekes témák, értékes emberek. Minden hétköznap délután az m1 műsorán! Mi érdekli a hölgyeket? Egészség, szerelem, gyermekek, élet, halál, szomorú és vidám pillanataink. S, hogy mi érdekli a férfiakat? A hölgyek! Ez a műsor tehát mindenkinek szól.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Tartalom:
Minden nő királylány szeretne lenni, csak nem mindenki vallja be. Hiszen, ki ne szeretné, hogy mindig gondoskodjanak róla és állandóan kényeztessék. Ezzel így nincs is semmi gond. Ám, ha ez már olyan méreteket ölt, hogy az terhes a partnerünk és környezetünk számára, akkor van baj. Szét tud-e rombolni, vagy lehet-e gátja a kapcsolatunknak a saját egonk? Tudunk-e feladni az elvárásainkból? Ha igen, milyen áron? Vendégeink Zséda,Hevesi Krisztina szakember,Fejős Éva és Jordán Tamás színész e témát boncolgatják.

Szerzők és alkotók:
1. Árva Tibor Operatőr
2. Barta Bea kreatív producer
3. Benedek Gábor Hangmérnök
4. Blázy András Főgyártásvezető
5. Bus Tibor Fővilágosító
6. Császár Ferenc Hangmérnök
7. Eckhardt Balázs Rendező
8. Fodor Imre Produkciós vezető
9. Halkó Gabriella Producer
10. Hujber Balázs Díszlettervező
11. Ivánfy Alexa Szerkesztő
12. Jakupcsek Gabriella Műsorvezető
13. K. Nagy Lajos Operatőr
14. Kovács László Főgyártásvezető
15. Kovács Tibor Operatőr
16. Lenkei András Operatőr
17. Makkos Zsolt Gyártásvezető
18. Mihály Balázs Vágó
19. Mliner László Gyártási összekötő
20. Nemeskéri Tamás Műszaki vezető
21. Nyitrai Kata Főszerkesztő
22. Oláh Zoltán Vezető operatőr
23. P. Kovács Gyula Vágó
24. Pallaghy Koppány Operatőr
25. Schmidt Antal Operatőr
26. Tréznik László Vágó
27. Varga Krisztina Felelős szerkesztő
28. Zsótér Dániel Riporter

Produkció közreműködői:
1. Fejős Éva vendég, író
2. Hevesi Krisztina vendég, pszichológus
3. Jordán Tamás vendég, színházigazgató, színész
4. Salamon Gabriella foglalkozásvezető
5. Zsédenyi Adrienn vendég, énekesnő

Ismétlés dátuma: 2014-10-27 23:25 M2
Teljes leirat:
- Egy csini új bőr topánban...
Nem mutatok ostobán ha,
Van hozzá való...
Na már megint pár új gönc.
Így jó?
Jó hát!
Húzzunk fel még egy gardróbszobát...
nem fér el több ridikül!
Egy rúzs, két rúzs, meg a huszadik...
Túl kevés - egy konyhakés,
Na meg itt van 2 bankkártya
és túlélésre mindig kész!
Egy rendes nő minden terhet elbír...
pont, mint egy ridikül!
- Sok szeretettel köszöntöm önöket!
Ez itt a
RIDIKÜL
Jelentős női túlerővel,
minden hétköznap itt az M1-en.
Mai kérdésünk,
amelyre választ keresünk:
Vannak-e még királylányok?
Akik ma megtiszteltek bennünket
jelenlétükkel,
Hevesi Krisztina
egészségfejlesztő szakpszichológus
egyetemi oktató
Azt mondja minden kislánynak
szüksége van arra,
hogy egy ideig királylány legyen.
Zsédenyi Adrienn
EMeRTon és Fonogram-díjas énekesnő
színésznő
Kislányként az anyja hálóingében
énekelt a tévé előtt.
Tavaly a legelegánsabb
magyar énekesnőnek választották.
Fejős Éva
író-újságíró
Igazi hercegnős, törékeny alkat.
De ez csak a külső, ő ugyanis
sportolók között nőtt fel,
és minden sikeréért,
keményen megdolgozott.
A műsor házigazdája pedig,
Jakupcsek Gabriella
Neki nem nagyon adatott meg,
hogy királylány legyen,
de szerinte a királylányság
úgy is csak látszólag előny.
Hölgyeim, a szó az önöké!
Jó napot kívánok!
Hát, kicsit átvitt értelemben,
kicsit mégsem,
de az a kérdés, hogy vannak e még
királylányok?
Szerintünk vannak, csak
megpróbáljuk megfogalmazni,
hogy mit jelent ez ma,
de minden kislány
királylánynak születik,
de hogy később aztán mi lesz belőle,
ugye ez a nagy kérdés,
Ti emlékeztek arra,
pici lánykorotokba,
hogy hány pörgős szoknyátok volt,
hosszú hajat végig növeszthettetek e?
Szóval mindenki meséje el
a gyermekkori királylányságát.
Krisztina?
Imádtam az ilyen rózsaszínű
puffos ujjú cuccokat,
ugye a tipikus,
hogy a kislányos szín a rózsaszín,
és hát természetesen
én is végigpróbáltam,
anyu összes magas sarkú cipőjét,
mint látszik, úgy is maradtam.
- De te mindig is ennyire
nőies nő voltál?
Tehát az összes attribútumát
hordoztad a királylányságnak?
Igazából ez részben egy kicsit
dacreakció is volt nálam,
már amikor egy kicsit
érettebbé váltam,
mert hogy volt egy ilyen
családi legenda,
hogy engem mennyire fiúnak
szerettek volna,
és akkor úgy döntöttem,
ha már fiú nem lehetek,
akkor egy kicsit túlhangsúlyozom.
- Igen ezek nagyon szépek,
mennyire fiúnak vártak engem is,
Bencének neveztek el, borzasztó.
Ez azért rosszul esik az embernek.
- Igen, először megpróbáltam
fiú lenni,
aztán rájöttem, hogy ez úgy nem megy,
- Nekem sokáig sikerült.
- Zséda?
- Igen a hajkorona az nálam is
mindig jelentős volt,
sőt olyannyira, egy ilyen hosszú
egyenes, apai ágról örökölt,
kékesfekete hajam volt akkoriban,
- és hát haj órarendem is volt...
- Micsodád?
- Haj órarend, haj rend.
Tehát anyukámnak
mindennapra előírtam egy hétre előre,
hogy mire készüljön.
Tehát két copf, két fonat, koszorú,
most lehet kiengedett,
fele lóg, fele fent,
tehát ez így, így...
- Ez hány évesen volt?
- Hát ez óvoda és alsó tagozat.
Szegény igen, ezt így végig.
És hát az ő...
tehát anyukámról tudni kell,
hogy ilyen hálóing mániás.
Tehát ezek a gyönyörű hálóingek,
az a selyem, szatén, köntös.
Tehát ő az a fajta aki,
aki erre nagyon ad.
És én azokat,
tehát a magas sarkon kívül,
én azokban szerettem pompázni,
és a kikapcsolt televízióban
néztem magam,
valami spray-s dobozzal persze,
a kezemben mikrofon gyanánt,
meg a, mondjuk akkor még
nem volt távirányító,
de hát minden
mikrofonnak látszó tárggyal.
Éva?
- Hát én, nekem is hosszú hajam volt,
de nekem az anyu...
mindig késve indultunk el,
és mindig olyan tépve fésülte meg,
hogy én könyörögtem,
hogy hadd legyen rövid hajam,
alapvetően szerettem volna
hosszú hajat,
Nem tudom én nem emlékszem rá,
hogy annyira kislány vagy annyira,
királylányos kislány lettem volna,
mert én sok sportolót láttam,
és mindig az volt a vágyam,
hogy egy válogatott melegítő,
meg egy jó kis edzőcipő,
és abban tudtam magam elképzelni.
Persze azért felvettem az anyu
magas sarkúit is,
de hogy nem volt
ez a nagy álom bennem,
a pörgős szoknyáról meg erről
a kis Barbi külsőről.
- Na most mi volt a kamaszkorban,
vagy neked mikor jött be akkor,
úgy isten igazából?
- Hát...
- Tehát mikor érezted, hogy ezt...
Az első pörgős szoknya?
- Hát szerintem körülbelül olyan,
tinédzser koromban jött,
de nem is pörgős,
szóval akkor kezdtem merni,
úgy nőiesebben öltözni,
de azért énnekem mindig megmaradt
a farmer alapdarabnak.
Csak akkor föl mertem venni már,
egy magas sarkú cipőt,
aztán volt persze olyan,
amikor az anyukám cipőjét vettem fel,
mert nem volt az én méretemben,
és két szám különbség van,
a lábunk között,
vagy volt akkor is már.
És akkor én abba elmentem suliba,
egy szép magas sarkú cipő volt,
és hát hazafelé meg, mezítláb.
- Vérző lábbal érkeztem,
tehát akkor már valószínűleg,
bennem volt ez a királylányság,
csak idézőjelben mondom,
de...
Nálatok volt a kamaszkorban
ennek más jegye,
vagy ott hova súlyosbodott,
tehát hova nőtte ki magát,
inkább ugye úgy mondom.
Igazából ezt most így
nehéz megmondani,
hát az inkább
a lázadásnak az időszaka.
Ugye ez a kötelező szülői fészeknek
a megtagadása,
ami egy nagyon fájdalmas dolog
a családnak,
akkor inkább az volt a lényeg,
ugye valahol második
dackorszakunkat éljük akkor,
hogy ne azt amit anyuék mondtak.
Tehát, hogyha éppen akkor
úgy gondolták,
hogy na akkor lányos legyek,
akkor törekedtem fiús lenni,
mikor azt szerették volna, hogy
hogy fiús, akkor lányos,
tehát inkább azt hiszem ugye,
hogy ez a lázadásban teljesült ki.
- Zséda nálad volt valaha váltás?
- Emlékszem, nekem volt egy,
dirty-dancing korszakom.
Hát ez az 50-es 60-as évek inkább,
mindenféle pörgős szoknya és azt
sportcipővel vagy ilyen tornacipővel,
aztán elkerültem Szentesre
a drámaiba,
ott meg aztán ahogy,
tehát az ember az öltözékébe,
belerakta a gondolatait.
Meg azt hittük magunkról drámaisok,
hogy mennyire mások vagyunk
mint a többi.
És alternatív lány voltál,
lógós pulcsival?
- Lógós pulcsi, hosszú szoknya,
ezek a kismama fazonú ruhák,
és mindenféle olyan ékszer
ami kézzel készült és művészi volt.
- Befelé forduló, igen...
- És aztán jött a Cotton Club Singers
amikor így szépen újra
visszataláltam,
a nőies klasszikusabb énemhez.
- Nálatok akkor azért
azt papa viszonyt,
akkor egy picit boncolgassuk,
hogy ti hogy voltatok otthon
a családba kezelve?
Nem tudom, hogy vagytok
testvérekkel ellátva,
- mert nyílván az is benne van.
- Van egy fiatalabb,
egy hat és fél évvel fiatalabb öcsém,
- tehát én nagyon sokáig azért
egyedül voltam.
- Te királylány voltál sokáig.
- Királylány voltam, de igazából,
apukámtól egy olyan
értékrendet kaptam,
nagyon sokat voltunk együtt,
meg minden idő,
nagyon értékes volt számomra,
amit együtt töltöttünk,
mert ő akkor tanult,
nagyon sokat dolgoztak,
és hát imádtam vele lenni,
és biztos vagyok benne,
hogy meghatározó,
és én biztos,
hogy olyan férfit kerestem,
aki ezt az értékrendet viszi tovább.
De a királylányságra visszatérve,
én azt gondolom,
hogy a királynőségnek,
nem az az uralkodó és majd én
megmondom, hogy nekem hogy jó,
hanem ami így bennem van ilyen téren,
az inkább az elkápráztatás.
Tehát szépet nyújtani, szépet adni.
Az nagyon érdekes, de téged a papád,
így körülrajongott?
- Nem, egyáltalán nem,
sokat voltunk együtt, beszélgettünk,
kirándultunk...
- De nem kezelt másképp,
tehát nem kezelt,
kvázi az én kis királylányomként?
- Egyáltalán nem,
tehát ez nem volt furcsa,
semmilyen szempontból,
a tudás volt az amit
mindenféleképpen átadott,
és azt hangsúlyozta, hogy tanuljak,
tanuljak és...
- Tehát teljesítményt várt el kvázi.
- Igen.
- Éva nálatok?
Még sportol a papád?
- Igen sportoló papám volt,
és ő kajak edző volt,
A nyarakat ott töltöttem
a vízi telepen és hát...
- Hát az nem kifejezetten
királynői közeg.
- Hát nem, de egyébként nagyon sok...
- Hát azért azt akartam mondani,
a kajak királynője,
de hát azért amit,
ahogy ők ott vannak, hát az
férfinek legyen mondva.
Szóval ott nálam,
pár évvel idősebb fiúk voltak
főleg a versenyzői,
és én azt láttam,
nagyon érdekes volt,
mert én ott meg akartam felelni,
nyilván az apu elvárásainak,
bár ő nem várta tőlem,
csakhogy mégis azért
tartalmasan töltsem a nyarat,
és hát én azt láttam,
hogy ezek a fiúk,
hogy tudnak küzdeni,
tehát megpróbáltam persze velük,
felvenni a tempót,
de hát nem lehetett.
De én akkor szerintem,
ott alapoztam meg, azt hogy
számomra mi a királylányság,
hogy így saját magamnak legyek a
királynője vagy királylánya,
szóval, hogy ott láttam
azoktól a fiúktól, lányoktól is,
hogy ők küzdöttek azért
amit szerettek volna elérni,
és én szerintem ott nagyon sokat
tanultam,
tehát én voltam a legbénább,
legvékonyabb,
leizéltebb, az apu mindig így
mosolygott,
amikor mondtam, hogy majd én is,
meg ezt most én is lefutom,
persze aztán később sportoltam,
rendesen,
de szerintem én ott láttam azt,
hogy bele kell fektetni abba,
hogy az igazi álmaidat elérd.
Legalábbis én, oda eredeztetem ezt.
- Olyan érdekes ugye, hogy a
3-5 éves kislányok többsége,
mindig hercegnő,
ugye királylány akar lenni.
Egy angol tanulmány szerint,
körülbelül hat évünk van arra,
hogy megtanítsuk, hogy
ez nem csak a szépség.
tehát hogy belső,
tehát nekünk szülőknek,
hatéves korig ezt el kell érnünk,
hogy ez nem csak külsőségeken múlik.
Mert, hogy a 3 és 6 év közötti
gyerekeknél,
rákérdeztek arra, hogy mondjuk,
királynő vagy tündér szeretnél lenni,
akkor majdnem mindenki
ugyanazt mondta,
hogy, hogy szárny kell,
varázspálca kell,
korona kell és akkor ő már ugye,
királylány.
Tehát mi például ebben járunk otthon
gyakorlatilag, reggeltől-estig.
Különböző szárnyakban és koronákban
megyünk a fürdőkádba,
és próbáljuk meg a nadrágra ráhúzni,
és tulajdonképpen
egy percig nem zavarja,
hogy kilóg alatta a joggingja
vagy a hálóingje ez olyan érdekes.
Tehát hogy a... magyarul,
nekem néhány hónapom van,
de ez nyílván érdekes, azért ennek,
hogy azért a személyiségben,
ezt valahogy terelgetni kell.
Mert minden lány szép akar lenni,
és én mondom is, hogy te szép vagy,
vagy mondták e nektek,
hogy szépek vagytok,
de akkor mellé kell tenni,
rögtön még valamit?
- Vannak nagyon fontos
fejlődési periódusok.
Tehát itt például születésünkkor,
egy csecsemőt nem lehet
túlkényeztetni,
majd később már lehet egy gyereket,
tehát fontos annak a váltása.
Egy gyerek még,
egy csecsemő amikor sír,
akkor oda kell hozzá menni,
mert különben azt tanulja meg,
ezt hívjuk tanult tehetetlenségnek,
hogy nincs befolyása a világra.
Hogy nem tud tenni semmit,
és ennek később aztán,
nem tud célokat állítani,
nem hiszi el, hogy meg tud küzdeni.
Ez a csecsemő korszak.
Utána jön, rögtön
a mozgásfejlődéssel,
és ez az ami már
a királylányságot érinti,
jön a mozgásfejlődésnél,
a szülőknek automatikusan jelentkező,
úgymond narcisztikus tükrözés,
ami azt jelenti, hogy a kisbaba,
a kisgyerek fölül, elkezd járni,
föláll és annyira boldogan
tudjuk neki, őszintén tükrözni azt,
hogy hát ez csodálatos,
ez fantasztikus,
és ez energizálja.
Erre az, így hívja a pszichológia,
narcisztikus tükrözésre szüksége van,
erre a túlzott rajongásra ahhoz,
hogy tényleg megtegye
a következő fejlődési lépést.
Ha ez nincs meg, akkor lesz pont,
hogyha nem kapja meg akkor beépíti
magának,
megtanulja saját magát folyamatosan
ilyen narcisztikusan ellátni,
és abból lesz paradox
a narcisztikus személyiség,
a narcisztikus személyiség zavar,
aki tényleg úgy gondolja,
hogy körülötte forog a föld.
És ennek a férfiúi megfelelője
mondjuk a napkirály,
hát lányosan pedig mondhatjuk azt,
hogy ilyen napkirálylányok
lesznek akkor...
- Na de ez azt jelentené bocsáss meg,
hogy jól értem e.
Tehát az a jó, ha én,
ha én tényleg dicsérem,
és tényleg mindenért megtapsolom,
és tényleg azt... mert ezt én
csinálom.
Ugye, tehát ez sokáig így van.
- Igen, be kell építenünk egyfajta
önértékelést.
- De azt nem tudjuk elrontani?
Tehát akár a fiadnál, vagy a...
tehát nem tudjuk elrontani,
- hogy mindig így sikerül?
- Azt gondolom van egy határ azért.
- Azt gondolom, hogy így körülbelül,
úgy iskolás korig nem
és nagyon fontos hogy viszont,
az iskoláskor ne legyen
az óriási váltás ideje,
tehát odáig a mozgásfejlődéséért
és a játékért dicsértük,
nagyon fontos, hogy meg kell tanulnia
a teljesítménynek az értékét,
de azért ne úgy érezze,
hogy csak akkor.
Tehát értékes vagyok ha...
Ha jó jegyet hozok haza,
annyira igaz, hogy itt rontjuk el,
hogy anya nem szeret,
ha nem hozol jó jegyet,
nem szereted anyát
ha nem veszed föl a kabátot,
anya nem szeret hogyha
nem eszed meg a spenótot.
Evvel azt tanuljuk meg, hogy
csak akkor vagyunk szerethetőek,
ha bizonyos dolgot teljesítünk.
És azért, ilyenkor aztán,
ha elhagynak minket majd,
egy szerelmi csalódás után,
összeomlunk, mert azt igazolja,
hogy csak bizonyos feltételek
fennállása esetén,
vagyunk szerethetőek.
És ez az ami azért nem,
tehát ezért fontos az, hogy a lány,
megélje a kis királylány korszakot,
és beépítse magába azt,
hogy ő önmagába értékes,
feltételek nélkül,
és akkor nem érzi azt, hogy
minden fiúnak oda kell magát adnia,
hogy csak akkor szerethető,
hogyha mindenkinek megfelel,
és nem lesz akkor szüksége,
különböző márkajelekre,
és mindenféle kiváltságra ahhoz,
- hogy elhiggye magáról,
hogy ő elég értékes.
- Ez nagyon nehéz ügy,
mert ugye ezt gyakorlatilag,
kamaszkorba vagy amikor elkerül
egy gyerek az iskolába,
akkor már a tapsikolás
csak estére marad.
Nem?
Tehát ott tudod valahol helyretenni
az egóját.
Nem tudom, hogy ez nálatok hogy volt,
hogy voltak e olyan időszakai
az életeteknek,
amikor mondjuk
nem éreztétek magatokat,
ennyire öntudatos állapotban,
hogy így mondjam.
Tehát kamaszkorban,
vagy egyetem alatt,
vagy a nővé válás során,
voltak e ebben akadályok?
- Én azt hiszem,
hogy valamit az én szüleim,
jól csináltak,
mert én nem emlékszem,
hogy túl lettem volna dicsérve.
Tehát nekem kellett teljesíteni,
és, és jól tanulni, tehát hogy
ez volt így az alap.
Nem emlékszem,
hogy annyiszor mondták volna,
hogy én szép vagyok
vagy jól nézek ki,
de nem is volt ezzel problémám,
hogy ez hiányzott volna.
Tehát valahogy úgy
nagyon helyre tették,
ők bennem a dolgokat,
és amikor, amikor énekelek
sincs bennem,
ez az elkápráztatás ez megvan,
meg a megjelenéseimben,
ez motivál,
de, de igazából ez így elég is nekem.
- Tehát, hogy valahogy ezt így...
- A figyelmet akarod.
- Az értékrendet ezt így,
szerintem nagyon jól csinálták,
hogy nem, tehát hogy
nem dicsértek túl,
tehát hogy nem kell nekem folyton
az a visszajelzés,
ahhoz, hogy én jól érezzem magam.
- Egyébként én most, csatlakoznék,
mert nekem soha nem mondták,
például, hogy szép vagyok,
vagyis mondjuk, lehet,
hogy az anyu mondta,
mit tudom én húszon éves koromban,
de addig nem,
és aztán később egyszer
beszélgettünk is erről,
amikor valakinek láttam,
hogy a szülei,
mit tudom én, két percenként
mondták,
hogy de szép vagy, de okos vagy,
és akkor, hogy nekem mért nem?
És akkor mondták,
hogy azt nem akarták,
hogy én elhiggyem magam...
Szóval én olyasmit higgyek el,
ami esetleg aztán, nem úgy van,
mert nyilván egy szülő,
mindig szépnek látja a gyerekét,
és merő szeretetből,
az az álmomat, hogy én írni fogok,
ezt próbálták lenyesegetni,
mert ők nem tartották ezt,
nemhogy szakmának,
ugye azt hitték,
hogy ez egy olyan hobbi,
és egy olyan álom, ami
szükségszerűen kudarchoz fog vezetni,
és nem szerették volna,
hogy én kudarcként éljem meg.
De bennem valahol
ez olyan erős volt ez a vágy is,
meg ez az álom is.
Azt gondolom, hogy az embernek,
ezt kell magába megtalálni,
hogy amikor mondjuk esetleg,
az anyukán kívül,
mert az édesanya az aki mindig
tartja benned a lelket,
de hogy amikor
mindenki más azt mondja,
hogy hülyeség vagy nem fog sikerülni,
vagy ez neked nem megy,
akkor is tudd magadból...
- Ez olyan érdekes a minta,
mert ugye azt mondtuk, hogy a papa
viselkedése,
az nagyon sokban hozzájárul,
hogy mi mennyire leszünk
királylányok.
És a mama vajon,
mennyire járul hozzá,
tehát ti mennyire tükrözitek például
a mamátok zsánerét,
királylányságát, nem tudom,
hogy ezt így lehet e mondani?
- Na ő egy igazi királynő.
- A mamád egy igazi királynő.
- Ő igen.
Ő volt az amikor megint,
Szentesről hazatérve,
így könyörgött,
hogy fessem már ki magam.
Egy kicsit, csak egy kis spirál
vagy egy kis rúzs.
- És mit szólt a szentesi korszakhoz?
- Hát attól kész volt.
- Azt gondolom, azt gondolom.
Tehát, hogy nekem van derekam,
tehát hogy hova lett?
Tehát az, az igen az hiányzott neki.
És te azt is láttad otthon.
Igen, ő gyönyörű, tehát ő az a nő,
aki gyönyörűen öltözik,
egyszerűen máshogy
csillognak rajta az ékszerek,
a legolcsóbb bóvli is,
tehát úgy tudja viselni és...
- Ő már királynő.
- Ő, az.
Hát tőle van mit,
van mit tanulni az biztos.
- Nálatok ez hogy van?
- Az anya az általában,
inkább modellt jelent.
Modellt, nekem énnekem inkább talán,
a testedzés, testmozgásban.
Anyu, magyar bajnok tornász volt,
tehát ilyen szempontból,
kaptam tőle egy modellt,
és soha nem elengedni magunkat.
Tehát én reggelente arra keltem föl,
hogy apu és anyu kézen állva
rohangál a lakásban.
Tehát, hogy én ezt kaptam,
ilyen értelemben,
a sport szeretetét,
amiért borzasztóan hálás vagyok,
és nagyon érdekes volt
ami itt elhangzott,
hogy igazából az egyik az,
hogy a mérték az érték.
Tehát, hogy jó időben,
jól megfelelően dicsérni.
És nagyon érdekes,
de hogy ezek nem olyan nagy
katasztrófák,
mint ahogy én elmondom.
A legtöbb szülő,
ösztönösen tudja és teszi.
Amikor fölül a gyerek akkor boldog
és dicséri,
tehát, hogy hogyan kell külsejéről,
hogyan kell aztán az értékek felé.
Mert ugye hát a külsőség elmúlik,
persze igyekszünk azért tartani,
de hogy, hogyan térünk át inkább
a belső teljesítmény alapján,
egyfajta belső barométer,
belső barométer kialakítására.
És pont erről szól a szülők szerepe,
hogy a kívülről jövő elvárásokat,
megfelelően és szeretettel,
belsővé alakítani a gyerek számára.
Ez mondjuk érdekes lesz majd,
a férfiakkal való találkozásnál,
hogy ők hogy látnak minket.
Nálad a mamád?
- Nálam a mamám,
kifejezetten királynő volt,
tehát én nagyon... illetve az,
hogy gondoltam, hogy nem fogom tudni
utánozni,
mert nem lehet így járni,
ilyen tökéletesen,
magas sarkú cipőben,
meg nem tudom,
tehát, hogy én inkább
attól tartottam,
hogy úgysem fogom utolérni.
Nyilván ebből is adódik az,
hogy inkább farmeres voltam,
inkább lapos sarkús,
hogy nem is próbáltam meg követni.
- De a magasság is belejátszik,
én mindig magas lány voltam,
és ugye a magas lányok azok,
előszeretettel vesznek lapos cipőt,
hogy ne legyenek annyival magasabbak
a kortársaknál,
szóval ott már rögtön egy ilyen
érdekesség van.
- Egy idő után, ugye hogy felvesszük?
- Hajaj, persze.
- Csak némi idő kell, hogy elteljen.
- Utána olyan jó így elnézni
mindenki fölött.
Tudod az már egy jó dolog.
De menjünk egy pillanatra
a férfiakkal való találkozáshoz.
Ti találkoztatok e,
vagy volt e ebből gondotok például,
a párválasztásnál vagy a
férfiakkal való,
kapcsolat kialakításnál,
hogy vannak olyan tulajdonságaitok,
esetleg,
amiről azt gondolják,
hogy az olyan királynői?
Akár pozitív, akár negatív
értelemben.
- Azt hiszem,
hogy pont ehhez van szükség,
a belső tartásomhoz,
hogy az amit... tehát ha azt mondja,
hogy túl királynői vagy,
ilyen értelemben...
- Ezt is mondja és azt is, hogy
milyen jó, hogy királynői vagy.
- Igen, pontosan.
Tehát igazából azért a férfiak
és itt a nemi szerepek leosztásában,
hogy azért... tehát nem véletlenül,
már a nagymamáink is tudták,
hogy azért egy kicsit kell tudni,
nemet is mondani,
még hogyha a férfi,
a tévénézők most egy kicsit
fel is horkannak,
hogy ilyen értelemben inkább
az igenekre,
igenekre kéne buzdítani a lányokat,
tehát azért mert akkor értékes,
akkor tudom, hogy egyrészt,
tehát hogy többet fizetek,
egy biztonságosabb trezorért
ilyen értelemben,
hogyha nekem is tud nemet mondani,
akkor másnak is.
Ugyanakkor, hogyha rögtön igent mond,
akkor vélhetően, ilyen értelemben,
könnyű megkapni.
És többre értékelünk
egy olyan dolgot,
erre szoktam azt mondani,
sportpéldával,
hogy azért annyira értékes és
csillog olyan fényesen,
az az olimpiai arany,
mert 4 évet készültünk rá.
- Igen.
- Én egyszer egy ilyen tini műsorba
kaptam,
ilyen kvázi, nem tudom,
szakértőként meghívást.
És tinik írtak be a problémáikról,
és szinte minden lány azt írta,
hogy kikezdtem vele,
fölszedtem, összejöttünk minden,
és én meg próbáltam mondani,
hogy de nem,
szerintem hagyjad, hogy ő,
és hát a műsorvezetők is
nagyon fiatalok voltak,
és láttam a szemükben
az értetlenséget,
hogy én miről beszélek?
Amikor próbáltam mondani,
hogy szerintem várd meg, hogy ő.
Ne te lépj be,
hanem lépj egy kicsit vissza
és...
- Mert a királylány, megvárja.
Hát a királylány az nem megy le,
a királylányhoz föl kell jönni.
- Ugye? Tehát hogy ez...
- Nekem volt egy gimnáziumi,
első tapasztalatom,
hogy egy fiúval így,
majdnem szerelembe estünk,
és ő elkezdte nekem mondani,
hogy de őneki ott van a Szandra is,
akkor tudtam meg és akkor
hogy most ő, mi legyen?
És hát akkor így megijedtem,
hogy húha hát még egy,
de utána úgy döntöttem,
mikor már így hosszan beszélgettünk,
hogy tudod mit,
akkor válaszd a Szandrát,
és ez így valahogy olyan
ösztönös volt.
És akkor ez a fiú,
aki addig azért így,
amiről te beszéltél, hogy azért
úgy félvállról vette a dolgot,
aztán úgy meglepő módon,
el kezdett jönni utánam,
és nem érdekelte a Szandra.
És akkor láttam,
bennem akkor történt ez,
hogy nem baj az,
hogyha nemet mondasz.
- Ezt nagyon nehéz egy
generációnak ma megmagyarázni,
mert valóban attól félnek,
hogy, hogy egy férfi azt gondolja,
hogy őt lenézik azzal,
hogy nem reagálnak vissza,
vagy nem kap egy kölcsönös
visszajelzést.
Tehát az is benne lehet a dologban,
hogy ez olyan magasan hordja
az orrát,
igen a királynők egyébként,
magasan hordják az orrukat,
csak máshonnan mondjuk.
Mi ezt pozitív értelemben is
mondhatjuk,
hogy hát majd nyilvánvalóan,
lejjebb horgasztod, hogyha van miért.
De ezt nagyon ki lehet élezni,
szóval nagyon sok rossz tulajdonságot
lehet egy lányra rásütni,
hogyha nem pont úgy működik,
mint a kortársai.
- Bocsánat ehhez kell azért,
jó önértékelésű férfi.
- Egy amerikai pszichológusnő
szerint,
létezik az úgynevezett
tetszési szindróma,
és az ugye arról szól, hogy
a nő legfontosabb feladata,
az, hogy a külsejével hódítson,
és a mások elismerését,
tűzi ki célul.
Tehát, hogy csak tetszeni,
ezt most mindegy,
hogy ruházkodásnak hívom,
ragyogásnak hívom,
belső tulajdonságnak,
de mindenféle mérce azon ott dől el,
hogy másoknak hogy tetszem.
Ti hogy vagytok ezzel,
mondjuk aki színpadon dolgozik,
az egy nehéz ügy.
- Én is azt hiszem,
hogy ami ezt táplálja,
az valami egészen más,
nem pusztán a tetszeni vágyás,
például, most a vakok intézetében
van egy kiállítás,
ahol tíz hírességnek az arcmaszkját
elkészítették,
és köztük az enyémet is.
És megszavazták a bentlakók,
hogy kinek az arcát szeretnék,
mert ez egy speciális anyag,
kicsit olyan mint a bőr,
olyan a tapintása,
és ugye ők nem látnak engem,
nem tudják, hogy hogy nézek ki,
csak a hangomat hallják,
tehát valami azon keresztül
jutott el hozzájuk.
És az emberi hangban igazából,
minden benne van,
az én összes gondolatom, amit érzek,
van aki azt mondja, hogy
még az a táj is ahol felnövünk,
ahol élünk amit eszünk,
tehát hogy ez így minden benne van,
és ez, ez így eljutott hozzájuk,
hogy erre, erre az arcra kíváncsiak.
(taps)
- Hívtam nektek egy féri vendéget,
aki hát nem csak
életbölcsessége okán,
nyilván számtalan hölggyel
találkozott,
amelyben lehetnek ilyen-olyan,
királynő típusok,
de hát egy olyan közegben is
él és dolgozik,
ahol hát szinte elvárás is
szerintem a hölgyeknél,
hogy királynők legyenek.
Tessék íme a meglepetésvendég!
- Mai férfi vendégünk:
Jordán Tamás
Kossuth és Jászai Mari-díjas színész,
rendező, színigazgató,
egyetemi docens, Érdemes Művész
Fogadják nagy szeretettel!
- Szervusz Tamás!
Szervusz Tamás!
Foglalj helyet!
No szóval, az egész gondolat
onnan indult,
hogy nagyon sok fiatal lány van,
aki máshogy értelmezi
a királynőséget,
hát elvárásaik vannak,
komoly megfogalmazások a férfiakról,
mi a dolguk, mit várnak az élettől,
mit akarnak teljesíteni.
Emögött nem biztos, hogy
ott vannak azok a tulajdonságok,
amelyeket itt próbálunk
összerakosgatni.
Lányod is van, számtalan fiad is van,
de neveltél lányt, ugye az Adélt,
aki többször volt már vendégünk.
Királynőnek született?
- Hallod a papán múlik sok minden.
- Lázár Kati a mamája, és valahogy,
most itt kíváncsi voltam,
hogy miket mondanak,
a valóban királynők itt,
akik itt ülnek,
tehát meg is vagyok egy kicsit
illetődve,
hogy ebbe az udvartartásba
bekerültem,
de valahogy ez azért,
aki színházban él,
az Adél három hónapos korában,
a Kati bevitte az öltözőbe,
ő próbált, és oda kirohant
ott megszoptatta,
tisztába tette, de a többiek is.
Az egész színház a papája
meg a mamája volt az Adélnak.
És hát ő a színház levegőjét
magába szívta,
bejáratos volt a kelléktárba,
jelmeztárba.
Egyszer, 4 éves lehetett,
ott állt az ügyelő pult mellett,
megnyomta azt a gombot,
ami elindította vasat,
adás közben, úgy kellett az ügyelőnek
rémülten odakapnia.
Csak azt akarom mondani, hogy ő
neki nem kellett cicomázni,
nem kellett feltűnnie,
nézte az előadásokat tátott szájjal,
és olyan magától értetődően,
színházi kislány volt,
jóllehet egészen harmadikos
gimnazista koráig,
ő nem mondta,
hogy ő színésznő szeretne lenni,
és mi se mondtuk,
hogy legyen színész.
- De ismered, a színésznők között is
ismered ezt a típust,
tehát azért ugye a régi
színésznők között,
kifejezetten nagy királynői alkatok,
legendák voltak, Honthy Hanna,
és még sorolhatnám,
tehát azért ez egy
viselkedési attitűd,
ugye ami ma már a civil életbe is,
átvonódik,
tehát azért ezt te látod, hogy...
- Ma már ez fogyóban van,
- hát a színésznők nem viselkednek
az életben király...
- De a civil nők viszont igen.
- A civil nők, inkább.
Viszont mondok egy nagyon érdekeset,
lehet, hogy ezt sokan tudják,
de a színházban ez mindig igaz.
Hogy aki tehetséges, akárhogy néz ki
civilben,
ha tehetséges olyan gyönyörű lesz
a színpadon,
számtalan példát tudok arra,
most Szombathelyen is vannak
olyan színésznők,
akik ott ücsörögnek a büfében,
nem is figyel rájuk föl az ember,
lehet, hogy most egy új
kellékes lány,
vagy valaki, ott egy kosztolt
kis veréb ott ül,
és akkor fölmegy a színpadra,
és elámulunk a szépségén,
a királynőségén, a tartásán,
szóval nem kel fel...
Ismerek most is olyan színésznőket,
akik királynőként akarnak
viselkedni,
és a színpadon, sok ezek közül,
királynő is, de nem mindegyik.
Hát nem tudom, hogy ezt a képességet,
hogyan lehet megszerezni,
elsajátítani.
- Meg lehet, születik?
- Igazából ez az ami belülről fakad,
és itt azért nem összekeverendő,
tehát hisztivel kiérdemelni,
nem lehet.
Külső jelekkel,
egy látszatot lehet fenntartani,
és pont ami elhangzott,
a királynőség az belülről sugárzik.
Belülről tud átjönni,
és ad egyfajta karizmát,
ami lehet a tehetség,
lehet a személyiség,
lehet a jóság is.
Tehát valami olyan belső érték,
ami kiragyog,
és ad egy olyan önbizalmat,
ami ad egy tartást.
És ez bizony valahol a saját kis
nevelőkirály,
anyakirálynőink és
apakirálynőinknek a függvénye.
- Mond a színházban hogy kezelted,
ha rendeztél vagy partnered volt,
olyan aki külsőségekben
próbálta ezt érzékeltetni,
a királynőket, hogy kezelted?
Mint férfi elmondtad,
hogy tartottál tőlük.
- Most, hogy tudtam, hogy ez a téma,
így sokat tűnődtem rajta, hogy
vajon milyen emlékeim vannak.
Lehet, hogy nekem szerencsém volt,
Kaposváron a Merlinben, a Nemzetiben,
én nem emlékszem olyanra,
aki az életben
királynőként viselkedett,
énnekem a büfében
a hétköznapi életben, a próbákon,
énnekem nem voltak királynők
az életemben.
Jó színészek voltak,
meg kevésbé jó színészek,
de nem nagyon volt olyan aki,
aki úgy...
És szerinted régen a színésznők,
most mindegy, hogy Audrey Hepburn,
vagy Marlene Dietrich,
vagy Honthy Hanna,
tehát akiket olyan, olyan igazi,
hát ugye róluk is beszélünk,
amikor királynőkről beszélünk,
tehát, hogy az hogy volt fölépítve,
a saját személyiségük?
- Más társadalomban élünk,
jelentősen más,
akkoriban amikor a színháznak,
nagyon nagy rangja
és presztízse volt,
nagyon régen már a 60-as években már,
de még akkor is,
elvárás volt a társadalom részéről,
hogy a színész az legyen valaki.
Nem csak a színpadon,
hanem a mindennapi...
- A külsőségekben.
- Úgy kell öltözködnie,
úgy kell megjelennie,
férfinak, nőnek egyaránt.
Úgy kell viselkednie,
olyan gesztusokkal kell létezni,
ami nem a saját gesztusai,
de tudták, hogy az kötelező.
Az is szerep, tehát mentek az utcán
sétapálcával,
kevergették a kávéjukat,
és ők voltak "A" színészek.
Ez a színész lét, kötelező volt
a civil életben is.
Nem is tudtak attól elszakadni,
ez is egy szerep,
aztán természetesen amikor
maguk közt voltak,
akkor ez a máz, ez leomlott,
de amikor én még fiatal voltam,
nagyon fiatal,
akkor a nagy színészek,
ezek a bölények,
tartással voltak a hölgyek is.
Nagyon elegánsak voltak és látszólag,
megközelíthetetlenek.
- De ez mért ment át a civil életbe,
tehát a státusz szimbólumokról
beszélgettünk.
Tehát azért van egy márka téboly,
nagyon komoly, komoly külsőségeket
raknak emberek magukra.
azért, hogy megkülönböztethetőek
legyenek a többiektől.
Tehát teljes külsőségeiben
jelenik meg, ez ma már.
- Hát a Krisztának kéne ezekre,
ő inkább otthon van ebben,
és az ilyen félénk kisgyerekek,
mint amilyen én voltam,
azok nagyon figyelnek
minden rezdülésre.
A gyávaságuk mellett,
azért szemmel tartják ezeket
a királynőket,
és elég hamar lebuknak.
De mivel buknak le, nem azzal,
hogy elkezdenek másképp viselkedni.
Egy szemvillanás, egy mozdulat,
egy gesztus,
elárulja, hogy amögött,
nincs ott a királynő.
Ez van ugye?
És akkor ez a félénk kisgyerek,
ez elkezdi ezt a lerombolni
ezt a piedesztált.
És akkor már nem is lesz
olyan érdekes.
De amikor emögött olyan tartalom van,
amilyet gondolok a királynőről,
akkor ez a félénk kisfiú, még jobban
magába zárkózik,
és még nagyobb rémülettel tölti el,
hogy egy ilyen csoda van a közelében,
aki ilyen varázslatosan néz ki.
- Sugárzik és akkor elérthetetlen,
látszik.
- Ez a sugárzás ez,
mindig, mindig, újból és
újból előjön.
- Nagyon fontos a sugárzás,
Hát ez...
- De az elvesztéséről is beszéltünk,
hogy mi az amitől,
ti is láttok embereket talán akik...
- Hát talán nem igazolja vissza
a környezete.
- Igen?
- Vagy nincs is igazi sugárzás,
- csak látszata van a sugárzásnak.
- Nagyon elhitte magáról.
- Vagy nagyon elhitte magáról.
- És elmúlt a fénye,
ezt így szoktam megfogalmazni,
de olyan kicsi országban élünk,
egyébként, hogyha...
Tehát az ember nagyon könnyen
lebukik.
- Ugye már számtalanszor volt
az Adél is vendégünk,
És hát a legendás és kedves,
legkedvesebb filmünk,
az mindig a te édesapád
és édesanyádról szóló,
tényleg minden évben
ragaszkodunk is ahhoz,
hogy ezt megmutassuk.
- Hogy most hány éve élnek együtt?
- Annyira örülök,
mert azon gondolkoztam,
- hogyan lehetne szóba hozni azt
hogy...
- Én, itt vagyok.
- Köszönöm szépen.
Ugye hát 97.-ben van az apám,
és éppen most vasárnap lesz
a 95. születésnapja az anyámnak.
- Innen is boldog születésnapot!
- Hát ő király és királynő.
- Király, ezt akartam pont mondani.
Én még életemben nem láttam,
tehát nem csak hogy két ilyen,
csodálatos egymáshoz tartozó embert,
mint ők, de ők tényleg királynő
és király.
- Külsőségben egyik se volt soha
királynő,
de olyan tartása volt.
Öten vagyunk testvérek,
öt gyereket nevelt föl az anyám,
nem dolgozott otthon volt,
és hihetetlenül...
Ugye a jó rendőr meg a rossz rendőr.
Apu volt a rossz rendőr,
anyu volt a jó rendőr.
Hát ez így működött.
- Szóval őket,
mindenképpen említésre méltó,
hogy azért a... hogy vannak
ilyen fejedelmi párok,
hogy így mondjam.
- Én tudom, hogy már máshol mondtam,
de hátha akik most nézik
ezt a műsort,
talán nem hallották,
de annyira szépnek, én találtam ki.
- Tehát szép is?
- De gyorsan elmondom,
mert olyan szépre sikeredett.
Amikor a 70. házassági
évfordulójuk volt,
nem figyeltünk a színházba eléggé,
április 11.-e és februárban elkészül
az áprilisi műsor,
és nem figyeltünk oda és nekem,
Szombathelyen előadásom volt.
Ez drámai vétség, hogy
a nagy pompázatos,
70. házassági évfordulón
nem lehetek ott.
Az öcsém a lelkemre kötötte,
hogy egy video üzenettel köszöntsem
őket.
Most hallani sem akartam erről,
Elsőszülött fiú vagyok,
ott van 60-70 ember
mind a családtagok,
énnekem van olyan beszélőkém,
hogy nem is kell felkészülni,
ott vannak ezek a meghitt tekintetek,
ez az aura és elkezdem mondani
a közhelyeket.
70 év, ki tudja hány örömmel
boldogsággal.
mennyi nehézséggel, öt gyerek.
- Szóval mondtam volna...
- Már meg is volt a beszéd.
De mondtam volna ha ott...
De egy videóba ezt
nem tudom elmondani.
Mert nincsenek ott azok az emberek,
Nincsen az az aura,
nincsenek a tekintetek,
És így a kamerába belemondani,
akkor még az a veszély is fönnáll,
hogy később meg tudják mutatni.
Hogy látod,
milyen hülyeségeket beszél ez?
És ennek semmiképpen nem.
Akkor egyszer csak,
mégis eszembe jutott valami.
Gyorsan elmondom amire büszke vagyok.
Eszembe jutott valami,
és rögtön rá is mondtam.
Előtte számolgattam,
ugye én mérnök vagyok,
Tehát én otthon vagyok
a számok birodalmában,
hogy drága,
Valós Erika és Jordán Lacika!
Elmondom most nektek,
hogy a világnak,
mit jelentett a 70 évvel ezelőtt
kimondott két igenetek.
Számokban fogok beszélni.
A 70 évvel kimondott két igen,
jelentett öt gyereket, 15 unkát,
19 dédunokát.
Én kiszámoltam, hogy mi így együtt,
eddig 882 évet éltünk.
Az orvosi szakkönyvek szerint,
a szívdobbanás percenkénti átlaga 72.
Ez azt jelenti, hogy az a
70 éve kimondott két igen,
a világba hozott.
32 milliárd, 864 millió 514 ezer
626 szívdobbanás,
kerekítve mondom, 33 milliárd
szívdobbanás.
- Elképesztő vagy.
- El lehetett küldeni.
- Jó hát azért a Tamásról tudni kell,
a Szókratész védőbeszédét szerintem,
- álmodból fölébresztenek
azt te nyomod.
- Hát de sok ilyen van.
- És akkor a József Attiláról
még ne beszélgessünk.
De hány órán keresztül vagy képes...
Rekordot állítottál fel én azt tudom.
- Nem tudom, nagyon sokat tudok
mondani,
de, de különböző... na most
eszembe jut,
azért dadogok mert
és vágok a saját szavamba,
mert egyiket fontosabbnak tartom,
mint a másik.
- Kérem szépen.
- Mert királynő voltál te is,
most így bevallhatom,
amikor mi találkoztunk,
szóval neked nem olyan régen,
nekem iszonyat.
De te bejártad a televízió
hegymenetének,
a különböző lépcsőfokait,
- de volt amikor rendező
asszisztens voltál.
- Hogyne kávét vittem,
én nagyon büszke vagyok erre.
- És álltál a kamera...
Van egy történetem, nem tudom,
hogy emlékszel e rá,
de ezt el kell mondjam,
mert mindig figyeltem,
hogy mi a véleményed,
mert tényleg királynői volt
a jelenléted,
és fontos volt, hogy a
Jakupcsek Gabi mit szól hozzá.
És volt egy olyan felvétel,
ahol nekem,
12 Kosztolányi csacska rímet
kellett elmondani.
Két sorosak, olyanok a kecske rímek,
mint mikor a kecske rí-mek.
És azt találta ki a rendező,
hogy ezt a 12-t vessem ki kettősre,
és akkor mindig
más pozícióban mondom el,
elkezdtem egy asztalnál,
fölvették akkor a kamerás felünket,
be kellett bújnom egy szekrénybe.
Kinyitni az ajtaját ott elmondani,
Bebújni az asztal alá,
és így be volt dolgozva,
hogy különböző helyeken legyen,
meg kellett tanulni, hogy mikor...
És megvolt a felvétel,
és úgy éreztem,
hogy nagyon jól sikerült,
és a Gabi ott állt a kamera mellett,
és a nemzetközi jelzést mutatta,
így és én közelebb mentem,
hogy ezt verbálisan is kifejthesse,
örültem ennek a gesztusnak nagyon,
de közelebb mentem,
hogy verbálisan is halljam,
és amikor közeledtem,
így tartotta az ujját,
és azt mondta, hogy egyet kihagytál.
Így volt?
(taps)
- Igen.
Igen, most, hogy mindannyian
királylányok vagyunk,
azért azt tegyük hozzá,
hogy kiderült,
azért a hétköznapi életben,
mert ebből indultunk ki,
hogy azért a hétköznapi lányoknál,
ez komoly szereptévesztést
is jelenthet.
De egy hétköznapi királylány az
mos, vasal, postára jár?
- Csavarhúzót elővesz, autót szerel?
- Én vasalni szeretek.
- Kifejezetten.
- Igen?
- Igen.
- Autókereket cserél?
- Nem.
- Na?
- Nem is az, hogy mit csinál,
hanem hogy azt is királynőien teszi.
Királynőien lehet vasalni, szóval...
- Szerintem arra megtalálja,
hogy hogy oldja meg.
- De inkább tud szervezni, uralkodik.
- Jól szervezi az életét igen.
Szerintem ez azért benne van, vagy
előbb-utóbb megtanulja szervezni.
Nem muszáj gumit cserélni,
vagy kereket cserélni, szerintem sem.
- Ezek apróságok, csak akkor
tegyük már helyre,
ha valaki annak érzi magát.
- Királynőien állok ott
ha öten odarohannak.
- Itt van a kulcsa.
- Nekem a színpadon nagyon,
igazi királynők voltatok,
a darabokban.
Hát a Lázár Kati nagyon sokat volt
királynő,
- és a Molnárt Piroska is.
- Hogyne.
- Többször is voltak hát..
Na de ő tényleg királynői alkat,
tehát ők anyacsászárnők már.
Tehát várjál, ők már nem királynők,
anyacsászárnők.
- Adél mennyire, most eszembe jut,
hogy úgy hívtam, hogy Banya.
- A lányodat?
- Igen.
- Hát most beszéltünk arról,
hogy egy apának,
mekkora szerepe van abban,
- hogy a lánya királynő lesz.
- De hihetetlen kedvesen mondtam azt,
hogy Banya.
Sőt amikor még kedvesebb
akartam lenni,
akkor azt mondtam, hogy Banyuska.
Banyuska, mért nem jó?
- Hát nagyon segíthettél
a királynővé válásában,
- azért azt tegyük hozzá.
- Kriszta nem ért vele egyet ugye?
- Hát nem, csak nem vagyok
elragadtatva.
- De ebben van egy sárm
egy kedvesség.
Van idő egy gyerekszáj...?
nem szoktam a gyerekszájat megőrizni,
rengeteg gyerekszáj...
De Adélét azt sose felejtem el.
Valahányszor vita van,
az ő mondása mindig eszembe jut.
Gyulán, mentünk a strandon,
fogta a kezemet,
lehetett 4 éves.
És nem tudom,
beszélgetni volt kedvem vele,
és azt mondtam, Banyuska
nézzél körül,
ez az a hely, te még nem is éltél,
mi az anyukáddal,
rengeteget veszekedtünk.
Ilyen székely ritmusban ment
a beszélgetés,
ment tovább, telt az idő,
egyszer csak fölnéz,
min veszekedtek?
- Akkor megbántam már,
hogy beszélgetést kezdeményeztem.
Mondom ez, néhány lépést tett,
Nem értettünk egyet.
Mentünk tovább, fölnéz,
mért nem feleztétek el?
(taps)
Az életbe bármilyen vita van,
mindig eszembe jut,
hogy el kéne felezni.
- Mért nem feleztétek el?
- Nem?
- Édes.
- Jó hát próbáltuk, próbáltuk
körbejárni,
ezt hogy mi is ez a hétköznapi
királyság,
de azért mégis csak oda jutottunk,
azt hiszem,
hogy az egyfajta kisugárzás,
az egyfajta belső erő.
- Hát feltétlenül.
És minden más rokolya
csak arra kerülhet fel, ugye?
Tehát ezt azért lezárhatjuk,
és nem csak az elvárásokon alapul,
mert felezni kell.
Köszönöm a figyelmüket.
Viszontlátásra!
...
Több
Reláció tartalmak:Ridikül (ism.) (első adás)

Személyek

12:30:53

Hevesi Krisztina, oktató, ELTE PPK

12:32:18

Zsédenyi Adrienn, énekes

12:32:22

Fejős Éva, író

12:55:07

Jordán Tamás, színész, rendező

Kiemelt részek

12:27:57

Ridikül [2014]